Orsi szüléstörténete 2024.07.08.

AUM-os kismama jógásom, Orsi, szuper inspiráló szüléstörténetét hozom most nektek: Uzsoki, második baba, 5.5 órás vajúdás, pici spontán gátrepedés kivételével teljesen háborítatlan természetes szülés, egyedül csak a kitolásnál nem engedte a szabad testhelyztválasztást az egyébként teljesen korrekt és segítőkész személyzet. Külön öröm, hogy ezúttal a szopi is sínen van ?? Gratulálok és sok boldogságot kívánok immár négyfős családod minden tagjának, Orsi! ??
„Szia Éva, küldöm a sztorit ??
Szóval júl. 2-án hajnalban már volt egy-két fájásom, de vissza tudtam utánuk aludni, úgyhogy betudtam őket jóslónak. (38+4 napos voltam amúgy, második baba, minden nap készen álltam már a szülésre).
Aztán reggel olyan fél6-kor felkeltem, innentől megint jöttek a fájások, eleinte még ritkán, rendszertelenül, de lassacskán sűrűsödtek. A férjem közben lefoglalta a nagylányunkat (20 hós), kikérte a napot szabinak, riasztotta apósomat, hogy lehet hogy lesz valami (a szomszédban laknak, ők vállalták a nagylányt a kórházazás idejére). Délelőtt kint játszottak együtt a kertben, közben én a nappali szőnyegén vajúdtam négykézláb - most nem a derekamba/fenekembe sugároztak a fájások, mint az elsőnél, hanem főleg a méhemben éreztem, de a négykézlábas helyzet sokat segített. Többnyire szappanbuborékfújós/aranyfonalas légzést csináltam, és tengerhullámzást vizualizáltam a fájások közben. 10 körül hirtelen sűrűsödtek egy nagyot, 4-5 percesek lettek, úgyhogy mondtam a férjemnek, hogy szedelődzködjünk. Szerencsére két sarokra van tőlünk az Uzsoki, úgyhogy hamar beértünk. Közben már néha tolási ingereket is éreztem, úgyhogy nyomtam olyankor a prüszkölő légzést, nehogy véletlenül rátoljak. Mikor betotyogtunk a kórházba, már 2-3 percesek voltak a fájások, a szülészeten egyből megvizsgáltak, és mint kiderült, kicentiztük a beérést, mert ekkorra teljesen ki voltam tágulva, a méhszáj eltűnt, már csak a burok tartotta a magzatot.
Gyorsan aláírattak velem pár papírt és mehettünk is a szülőszobára. Mondták, hogy mindjárt megrepesztik a burkot, na erre a következő fájásnál ki is repedt magától.
Ezután maga a kitolás fél órán át tartott, most sokkal jobban jelen voltam közben fejben, mint az előzőnél. Ami kicsit meglepett, hogy mikor mondtam, hogy megpróbálnám négykézláb a kitolást (mert az elsőnél nagyon kényelmetlen volt a félig ülés), akkor azt mondták, hogy úgy nem tudnak vigyázni a gátvédelemre, szakadhatok nagyon csúnyákat is. Úgyhogy maradt a félig ülés, de szerencsére, mivel most nem a fenekembe érkeztek a fájások, tudtam rajta ülni, úgyhogy nem volt para így sem. A férjem ügyesen számolt nekem minden nyomásnál, a szülésznők folyamatosan emlékeztettek a légzésre, itattak-törölgettek, nagyon rendben volt minden, semmi különös beavatkozásra nem volt szükség. 11:06-ra ki is bújt Samu baba, 3310 g-mal és 54 cm-vel (nem is bántam, hogy 10 nappal előbb jött a kiírt terminusnál, ez még pont nagyon gáláns méret volt a kitolásra) ??
Minimális gátszakadás történt csak, gyorsan összevarrták, aztán aranyórázhattunk, mondták hogy egyek-igyak, és a végén kitoltak kerekesszékben a kórterembe, ami nagyon jól esett (az előzőnél nem volt ilyen luxusban részem, csak kikísértek gyalog) ??
Most a regenerálódás is abszolút gyorsabb, az ízületeim sem csúsztak annyira szét, mint az elsőnél, összességében sokkal kevésbé viselt meg a szülés. A kórházban csak 2 éjszakát kellett maradnom, aminek szintén nagyon örültem, mert azért nyilván nem a kényelem magasfoka. A legnagyobb örömöm pedig, hogy Samuval összejött a szoptatás! Sajnos a nagylánnyal, bár küzdöttünk pár hétig az elején, nem tudott sehogy sem szopizni, úgyhogy végül hamar tápszeres lett. Nyilván azzal sincs semmi baj, sőt nagyon előnyös benne, hogy más is tudja etetni a babát, de azért reménykedtem, hogy a másodikkal sikerül a szopi. Eleinte elég fájdalmas volt, kísérletezgettem a pózokkal, de a kórházi szoptatási tanácsadó leokézta a baba technikáját, napról napra egyre ügyesebbek vagyunk mindketten, szépen gyarapszik is ??
Apuka szuperjól menedzseli közben a nagytesót, aki pedig egyelőre nagyon kedves a kistesóval - sőt kifejezetten együttérez vele, mikor sír, sokat kell neki magyarázni, hogy mit "mond" ilyenkor a baba, és hogy nem kell aggódnia érte.
Hálásan köszönöm újfent a jógaórákat, rutinos versenyzőként is nagyon hasznos volt átismételni a pózokat és légzéseket, na meg átmozgatni magam minden alkalommal (mert bár a szülés könnyebb volt, mint az első, a terhesség viszont sok szempontból nehezebb).
Csodálatos szülésélményt, erőt és jó egészséget kívánok az anyukatársaknak, sok puszi!
Orsi”



Kövess minket a Facebook-on!